Metafizikai vágy

„Ugyanegy bennünk az élő és halott, éber és alvó, ifjú és öreg. Mert ez innen átérve azzá, az átérve ezzé válik.” (Hérakleitosz, ford. Hamvas Béla)

„Nem értik meg, mint van az, ami ellenkezik, önmagával mégis összhangban (logosz): visszacsapódó illeszkedés (harmonié) mint íjé és lanté” (Hérakleitosz)

MAG-áradás és MAG-fúzió DINAMIKUS MEDITATÍV ÁLLAPOT

SZERELEM (szellem), VÁGY (lélek), SZEXUALITÁS (test): ugyanazon mágneses erő dimenziói, az élet és az élő világ hármas alapja

ÍJFESZÍTŐ SZEMLÉLET ÉS LÉTMÓD, VISSZACSAPÓ ELV: az ATOM mágneses forrásának alapelve, a MAG (1:2) belső KETTŐS KÖTÉSe: ELLENKEZÉS ÉS ÖSSZHANG, KERESZTEZÉS ÉS EGYEZÉS (ld. A Gyöngy 81. kép)

BELSŐ ÍJFESZÍTÉS: SAJÁT MÁGNESES MAGom/MAGam MEGISMERÉSE és MŰKÖDTETÉSE: megérteni és megélni, hogy AZONOS IS vagyok és KÜLÖNBÖZŐ IS, NŐ IS vagyok és FÉRFI IS. Paradox, önmagam meghaladása szükséges hozzá

SZERELEM: távolság és közelség, külső és belső valóság – az Én határai kitágulnak. gondolati, szellemi hangoltság

ISTEN-EMBER SZERELEM, EMBER-EMBER SZERELEM
EMBER-TERMÉSZET SZERELEM, EMBER-KOZMOSZ SZERELEM

ld. vallásos szerelem-kultusz minden misztikában pl. Szufi, lovag-kor, szonett-irodalom

Shakespeare szonettek: gyanítom és előterjesztem, hogy Nap-himuszok, Fekete Madonna kultusza - Shakespeare tudatosan szkíta-manicheus-magyar vagyis mágikus vallási, művészi és történelmi hagyományt őriz

VÁGY: felfokozott, várakozó, készenléti szerelem – felajzott nyíl: teljes összpontosítás a vágy titokzatos tárgyára: magára a vágyra. ld. középkori neo-Platonizmus. A vágy mintája: metafizikai vágy az Istenséggel egyesülni: ELSŐDLEGES EMBERI VISZONYULÁS!!! mindenek előtt meghatározó rész és egész mivoltunk belső pulzálása: a rész vágya az egészbe, egész vágya a részbe. téren túli mágnesesség! reverzibilis! frusztrációja: kompenzáció-örvényt von maga után (ld. MAG-törő civilizáció: az Isteni teljességbe vezető utat blokkolja, alap élet-vágyat frusztrálja)

SZEXUALITÁS: a fizikai teremtő mechanizmuson keresztül közvetlen, fizikai élmény-kapcsolat az isteni forrással. A tantra minden anyai jogú, ősi vallás alapja! Pálos Rend: Boldogasszony-kultusz.

Pálos tantrikus ábrázolás a középkori magyar Egyházban, ld. A Gyöngy, 80. kép

A Kálmánchey Kódex rendkívül jelentősége: kizárólag Pálos világtudaton belül értelmezhető. Nuditas sacralis a belső világ teljes, tiszta szakralitásának megőrzése. Belső, lelki meztelenség az ember alapállapota: fény. Mysterium coniunctionis az alkímia alapja: mindenekelőtt az élet alapja.

2x6: két pár, 2x3 egy pár, 1x3  egy tökéletes/normális emberi entitás a lélek-szellem-test harmonikus hármasban

EGYSÉG-TUDATban nincs meg a test vágyainak és természetes funkcióinak degradációja, kriminalizálása, hanem inkább azok felemelése jelzi a tudat helyes, felfelé irányuló működését. A test felemelése, és a szellem szabad röptetése a legjelentősebb feladata a világra születő léleknek. Jézus világrajövetele, a fény genezise tehát itt semmiféle bűnbeesésről nem szól, ez az Istenség-tudat nem taszítja a testiséget a kétségbe, hanem az Egységbe, vagyis a Szentségbe emeli. Ennek ősképe a kozmikus folyamatokban gyökerezik, ahol a vulgaritás fogalma értelmezhetetlen. A mai zodiákusból kihagyott Kígyótartó csillagkép Draco kígyója az Égi Anyába, a Tejútba hatol annak hasadékán, és december 21-én ebben a szent pillantásban megfogamzik a fény, aki három nappal később, dec 24-én megszületik. Feltételezésem szerint a sólyomröptetés hagyománya a sólyom égbehatolásával a Draco által képviselt Szent Szellemnek a Lélek-folyóba áradását jelképezi, mely által kozmikus szinten a két erő eredendő egysége testesül meg, és a nászból maga az ősforrás kel életre: a megszülető Fény-fia ily módon valóságosan, energetikai vagyis szinergetikai szempontból a Fény Kútfőjét, az omnigalaktikus Ősforrást testesíti meg. A Szent Szerelmi aktusban tehát magának az Ősforrásnak a belső működése nyilvánul meg közvetlenül. A szemérem alapja az isteni működésnek az elfogadása – végül is annak elfogadása, hogy a mindenséggel együtt  ÉL, HAL, és HÁL az ember. Az alkímia mutatja legjobban, hogy a halál, az ölelkezés, és a feltámadás valójában szakrális folyamatok, amelyek az egész világ működését biztosítják. Az ember világának működését is ez a három fázis, valójában három aspektus biztosítja: ezek hármassága analóg a test-lélek-szellem hármassággal. A hál fogalma tekintetében éppen az mysterium coniunctionis helyes, analogikus értelmezése és helyén kezelése adja meg annak értékét és mértékét. A prüdéria nem a holisztikus gondolkodás eredménye, és a haladó, intellektuális reneszánsz neo-Platonizmusában érvényét veszti.

Neo-Platonikus hagyomány egy hermetikus, ezoterikus szellemi látásmódot tükröz, melynek az alkímia az exoterikus, gyakorlati párja. A kettő egy tőtől fakad: maga Hermész Triszmegisztos is a világ háromszor hármas működési, természeti, és szerkezeti egységét képviseli. Itt mutatkozik meg, hogy Hermész egyetlen közvetlen értelmezése melyik világhagyományhoz köthető. Van-e nyelv a magyaron kívül, amely önmagában, és nem külön epiteton segítségével magyarázza a hermes szót? A szkíta hagyományt még Herodotos is úgy említi, mint az egyiptomit megelőzőt, sőt maga Platón is erre utal a Timaioszban. Nem a elsőségben rejlő fennsőbbrendűség a fontos azonban, hanem az értelmezés pontossága. Ha a magyar nyelv tartalmaz olyan magyarázatot a világ mikéntjére, amire más nyelv nem vagy csak közvetlenül, akkor a közvetlen ágens ősképként kezelése a tudománynak nemcsak kötelessége, de alapvető érdeke is. A tudás ismerete nem önmagáért való, hanem hogy az életet igazabbul, szebben élhessük, az Istenség természeti-emberi-kozmikus városának építői legyünk, és annak építésére buzdítsunk, tanítsunk, életpéldával előállva, és nem frázisokkal takarózva, mint az egyszeri meztelen király.

Pálos-Bálos-Balaton-Platón. de mit jelent? A belső világ teljességét, azt a tudást, hogy a külső világ a belsőnek megnyilvánulása, vagyis szülöttje. A fizikai lét tehát egy belső, metafizikai egyesülés eredménye. Minek kell belső valónkban újraegyesülni? A tudatnak és a testnek a lélekben. Az amor sacralis tehát valójában az amor spiritualis. Az olyan diskurzus, mint az interpretatio christiana, amely nem látja, hogy a képiség szellemiségében egy lelkiség nyilvánul meg ragyogóan, az alkalmatlan a kereszténység egyetemes szinten való értelmezésére és kezelésére. A szóbokor értelmezésének alapja a PÁL-BÉL teremtő gyök, melynek egyértelmű jelentése a belső valóságot jeleníti meg. A nyelvnek szakrális megjelenítőként, manifesztálóként való szemlélete nem jellemző a modern Indo-Európai és Semita nyelvtudományra. Ennek oka ezeknek a nagy birodalmi nyelvcsaládoknak a struktúrájában rejlik. Annál inkább  jellemző a ritualizmus a magnyelvekre. (Ld. E nyelvek alkímiájának, világ-teremtő képességének leírását A mag dala – Nyelvünkben őrzött világkód c. írásban, a MAG nyelvnél.) A BÁR sumér nyelven köztudottan fényt jelent, és véleményem szerint a magyar VÁR szó is ezt jelzi: a fényvárást, és a fény torony-magasságát, szikla-szilárdságát. Csakis ebből a hagyományból fakad az európai kultúrának minden gyümölcse, mint ahogy fakad is a görög birodalmiság előtti szkíta hellén aranykor, a rómaiság előtti szkíta etruszk aranykor, a francia középkor előtti katar aranykor, vagy  a Mediciek előtti neo-Platonikus reneszánsz.

Hermész és Platón világszemléleti értelmezése tehát nemcsak kapcsolódik a magyar ősiséghez, de egyenesen abból nyeri értelmét. A reneszánsz, a humanizmus tehát egy szellemi visszatérést jelent a mag-kultúrabeli hagyományokhoz, a szakrális emberiséghez azáltal, hogy a tudomány, a művészet, az építészet rituális erejével, a tudás és ihlet, az igazság és szépség segítségével visszakapcsolódik az élet ősforrásába. A reneszánsz ősképe a Hármas Belső Istenség törvényszerűségéből fakad, melynek pontos ismeretét az európai ember csakis a MAG-hagyományból tudja ellesni vagy örökölni a szkíta mágusoktól. A mágia ebben a megvilágításban nem valamiféle gyanús érdek-alapú manipulációja a természeti  és kozmikus erőknek, hanem a külső és belső valóság élet-építő azonosságának és dinamikájának képviselte.